Kóladió története

A kóladió a, Nyugat- és Közép - Afrikában őshonos, Cola vera és Cola acuminata fa termése, amely Európában az 1500-as évek végén vált ismertté. Közép Amerikába és Dél- Kelet Ázsiában a 16. században telepítették be, de valójában csak a 19. század végétől terjedt el szélesebb körökben. A kétszikűek osztályába, a mályvavirágúak rendjébe, valamint a mályvafélék családjába tartozó nemzetség.

Kólafa és termése

A kólafa a trópusi őserdőkben terem, ahol akár 15 méter magasra is megnőhet. Áprilisban egyszerre akár 8-10 új levélpár is nőhet, hiszen ilyenkor a legerősebb a hajtásnövekedés. A virágzás augusztusban zajlik, a termések pedig november - decemberben érnek be. A legtöbb kóladió termést a 10-15 éves fák adják, a csemeték 6 évesen kezdenek el virágozni és teremni. Maga a mag körülbelül 5 cm-es, amelyet vékony fehér héj borít. A termésfalak nem ehetőek, így a bennszülöttek a héj eltávolítása után fogyasztják a friss, ropogós és gesztenyeszerű magot. 

A kóladió magja a rágás elején keserű ízű, majd a benne lévő keményítő a sok rágás hatására cukorrá válik, amelynek köszönhetően édes íz érződik. A friss magvakat 8-10 hónapig is frissen tudják tartani. Lomblevelekbe göngyölik, majd kosarakba csomagolják és bizonyos időközönként friss vízzel átmossák őket, majd újra átkötik.

Magas koffein tartalma miatt igen népszerű, így napjainkban már világszerte termesztett növény. A kóladió kis mennyiségben theobromint, d-catechint, l-epicatechint, kolatint, phlobapheneket, antocianin pigmentet, betaint és fehérjéket tartalmaz, valamint antioxidánsok is találhatóak benne.

Az őslakosok Nyugat- és Közép-Afrikában évszázadok óta használták a kóladiót természetes orvosságként, majd rabszolgaként Amerikába hurcolva vitték magukkal ősi gyógynövényüket is. Silány minőségű ivóvizüket kóladióval ízesítették, hogy megvédjék magukat a fertőzésektől és jobban bírják a kemény fizikai megterhelést, ami a robotmunkával együtt járt. Tőlük vették át az üdítőitalok gyártói, így született meg a világhírű "piroscimkés" kólaital is.

"Napjainkban főként nigériai egyetemeken folyik komoly tudományos kutatás a kólanövények egészségügyi felhasználási területeivel és módjaival kapcsolatosan."

Kólarágás

Nyugat- és Közép-Afrikában a kólarágás egy nagyon elterjedt szokás, amelyet rendszerint étkezés előtt végeznek. Általában a friss magvakat (guru) rágják, de ahol nem terem, ott a megtört száraz magvakkal (kóla) mézet, valamint tejet kevernek össze és ezt fogyasztják. Afrikában élénkítő szerként, valamint emésztés serkentőként használják, míg Brazíliában és a Karib-tenger térségében a mérgezések, a hasmenés és a másnaposság ellen fogyasztják.

A fenti videóhoz angoltudás szükséges

Hatás

A kóladió-kivonat hatásosságához nem fér kétség, megoszlanak azonban a vélemények arról, hogy minek is köszönhetők kiváló tulajdonságai. Egyes nézetek szerint a kávéban található koffeinnel megegyező hatása van, míg mások azt tarják, hogy teobromin és tannin tartalma, valamint egyéb vegyületei miatt attól eltérő a hatása. Csillapítja az éhségérzetet és a fáradtságot, élénkítőszer, gyakran használatos az alkoholfogyasztás elvonásaként jelentkező másnaposság tüneteinek enyhítésére. A kóladió-kivonat agyi értágítóként működik, serkenti a vér áramlását a fejbe.

Biztonságos adagja testsúly kilogrammonként legalább napi 0,7 gramm naponta. Természetesen egyéni toleranciától függően ez az érték jelentősen eltérhet más és más egyének esetében, akár negatív, akár pozitív irányba. Koffeinre érzékeny személyeknek nem ajánlott!